Gyermekeim: Vagy: „kisgyermekeim”. A görög pai·diʹon szó (a ’gyermek’ jelentésű paisz szó kicsinyített alakja) egy kedveskedő megszólítás, mely apai törődést tükröz. Itt szoros barátságot fejez ki.

nincs mit ennetek?: Vagy: „nincs halatok?” A görög pro·szphaʹgi·on szó egyedül itt fordul elő a Keresztény görög iratokban. Nem bibliai szövegekben olyasmire utal, amit kenyérrel lehet enni. Ebben a szövegkörnyezetben Jézus halászoknak teszi fel ezt a kérdést, ezért minden valószínűség szerint halra gondolt.

a tanítvány, akit Jézus szeretett: Vagyis akit Jézus különösen szeretett. Ez a negyedik alkalom abból az ötből, amikor egy bizonyos tanítványról azt olvashatjuk, hogy „akit Jézus szeretett” vagy „akit szeretett” (Jn 13:23; 19:26; 20:2; 21:7, 20). Általában úgy vélik, hogy ez a tanítvány János apostol, Zebedeus fia és Jakab testvére (Mt 4:21; Mr 1:19; Lk 5:10; Jn 21:2; hogy miért mondhatjuk, hogy ez a tanítvány János apostol, lásd a Jn 13:23; 21:20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket).

meztelen volt: Vagy: „lengén volt öltözve”. A görög gü·mnoszʹ szó azt is jelentheti, hogy ’lengén öltözött’; ’csak egy alsóruhában’ (Jk 2:15, lábj.; lásd a Mt 25:36-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).

mintegy 90 méterre: Szó szerint: „úgy 200 könyöknyire”. A görög péʹkhüsz szó (a Mt 6:27, lábj.; Lk 12:25, lábj.; Jel 21:17-ben „könyök”-nek van fordítva) egy rövid távolságot jelöl, hozzávetőlegesen a könyök és a középső ujj hegye közti távolságot értették alatta. Az izraeliták általában azt a könyököt használták, amely 44,5 cm-nek felelt meg. (Lásd a Szójegyzékben a „Könyök” címszót, valamint a B14-es függ.-et.)

Jézus ezt kérdezte Simon Pétertől: Ez a beszélgetés Jézus és Péter között nem sokkal azután zajlott le, hogy Péter háromszor megtagadta Jézust. Jézus háromszor is megkérdezte Pétertől, hogy szereti-e, mire „Péter bánatos lett” (Jn 21:17). A Jn 21:15–17-ben feljegyzett történetben két különböző görög ige szerepel: az egyik az a·ga·paʹó, a másik a phi·leʹó. Magyarul mindkettő a szeret igével van visszaadva. Jézus háromszor is ezt kérdezte Pétertől: „Szeretsz engem?” Péter mindháromszor határozottan azt válaszolta, hogy szereti őt. Jézus újra meg újra rámutatott, hogy a szeretetnek arra kell ösztönöznie Pétert, hogy jelképes értelemben legeltesse és terelgesse Jézus tanítványait, akikre ő a bárányaiként vagy juhocskáiként utalt (Jn 21:16, 17; 1Pt 5:1–3). Jézus lehetőséget adott Péternek, hogy háromszor is kimondja, hogy szereti őt, majd rábízta a juhait, hogy gondoskodjon róluk. Péterben így nem maradt semmi kétség azt illetően, hogy megbocsátott-e neki Jézus, amiért háromszor megtagadta őt.

János: Néhány ókori kézirat alapján Péter apostol apjának itt János a neve, más ókori kéziratok szerint pedig Jóna. A Mt 16:17-ben Jézus úgy szólítja Pétert, hogy „Simon, Jónás fia”. (Lásd a Mt 16:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Néhány tudós szerint a János, Jóna és Jónás nevek ugyanannak a héber névnek a görög változatai.

jobban szeretsz engem ezeknél?: Nyelvtanilag az „ezeknél” kifejezést többféleképpen is lehet érteni. Némelyik tudós a következő értelmezés mellett foglal állást: „Jobban szeretsz engem, mint ezeket a tanítványokat?”; „Jobban szeretsz engem, mint ezek a tanítványok?” De valószínűleg arról volt szó, hogy Péter jobban szereti-e Jézust, mint „ezeket a dolgokat”, vagyis a kifogott halakat vagy a halászattal kapcsolatos dolgokat. A lényeg tehát nagyjából ez lehetett: „Jobban szeretsz engem az anyagi javaknál vagy törekvéseknél? Ha igen, akkor legeltesd a bárányaimat.” Ha Péter múltjára gondolunk, indokolt volt a kérdés. Bár Péter Jézus első tanítványai között volt (Jn 1:35–42), nem követte őt azonnal teljes időben, egy időre még visszatért a halászathoz. Néhány hónappal később Jézus arra ösztönözte, hogy hagyja ott a munkáját, és legyen emberek halásza (Mt 4:18–20; Lk 5:1–11). Röviddel Jézus halála után Péter elment halászni, és más apostolok is vele tartottak (Jn 21:2, 3). Úgy tűnik hát, hogy Jézus itt azt hangsúlyozta ki Péternek, hogy el kell döntenie, mi lesz a legfontosabb az életében: a halászat, melyet az éppen kifogott halak jelképeztek, vagy az, hogy „legeltesse” Jézus juhait, azaz követőit (Jn 21:4–8).

szeretsz . . . szeretlek: Lásd a Jn 21:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

juhocskáimat: A görög pro·baʹti·on szó, mely itt és a 17. versben „juhocskák”-nak lett fordítva, a görög „juh” szó kicsinyített alakja. A Keresztény görög iratokban a kicsinyített alak gyakran kedveskedésre vagy kötődésre utal. (Lásd a Szójegyzékben a „Kicsinyített alak” címszót.)

Harmadszor: Péter háromszor tagadta meg az Urát. Jézus most háromszor is lehetőséget adott neki rá, hogy kifejezze az érzéseit. Péter mindháromszor kijelentette, hogy szereti Jézust, ő pedig azt mondta neki, hogy azáltal mutathatja ki a szeretetét, ha minden más elé helyezi a szent szolgálatot. Más felelős testvérekkel együtt táplálnia, erősítenie és terelgetnie kellett Krisztus nyáját, vagyis a hűséges követőit, akik bár felkentek voltak, szükségük volt minderre (Lk 22:32).

János: A héber Jehó·chá·nánʹ magyar megfelelője, és a jelentése ’Jehova kegyes volt’; ’Jehova könyörületes volt’. Az evangélium írója nincsen megnevezve. Ám az i. sz. II. és III. századra a könyvet széles körben János apostolnak tulajdonították. Amikor az evangéliumban a János név szerepel, az Keresztelő Jánosra vonatkozik. Ez alól csak a Jn 1:42 és 21:15–17 jelent kivételt, mivel ezekben a versekben Péter apjára utalt Jézus a János névvel. (Lásd a Jn 1:42-höz és 21:15-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.) Noha János apostol nincs név szerint megemlítve, rá és a testvérére, Jakabra úgy történik utalás, hogy „Zebedeus fiai” (Jn 21:2; Mt 4:21; Mr 1:19; Lk 5:10; lásd a Jn 1:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet). Az evangélium záró verseiben az író úgy nevezi magát, hogy „az a tanítvány, akit Jézus szeretett” (Jn 21:20–24), és jó okkal feltételezhetjük, hogy ez a kifejezés János apostolra vonatkozik. (Lásd a Jn 13:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

a tanítvány, akit Jézus szeretett: Vagyis akit Jézus különösen szeretett. Ez az ötödik alkalom abból az ötből, amikor egy bizonyos tanítványról azt olvashatjuk, hogy „akit Jézus szeretett” vagy „akit szeretett” (Jn 13:23; 19:26; 20:2; 21:7, 20). Általában úgy vélik, hogy ez a tanítvány János apostol, Zebedeus fia és Jakab testvére (Mt 4:21; Mr 1:19; Lk 5:10; Jn 21:2). A Jn 21:20–24-ig terjedő versekből kiderül, hogy „az a tanítvány, akit Jézus szeretett”, ugyanaz, mint „az a tanítvány, aki. . . leírta ezeket”, vagyis János evangéliumának az írója. (Lásd a Jn címéhez és a Jn 1:6; 13:23-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

aki. . . hátradőlt a mellére: Lásd a Jn 13:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

míg el nem jövök: Ezek a szavak azt az érzést kelthették a többi apostolban, hogy János apostol mindegyiküknél tovább fog élni. És ez feltehetően így is történt, hiszen János még közel 70 évig szolgálta hűségesen Istent, és az apostolok közül valószínűleg ő halt meg utoljára. Ezenkívül a „míg el nem jövök” kifejezésről talán Jézusnak azok a szavai jutottak eszükbe a tanítványoknak, hogy az Emberfia eljön a királyságában (Mt 16:28). János bizonyos értelemben látta Jézus eljövetelét. Az élete vége felé János Pátmosz szigetén volt száműzetésben, és ekkor prófétai látomásokat kapott azokról a lenyűgöző eseményekről, melyekre „az Úr napján” kerül sor, amikor Jézus eljön királyként. Jánosra annyira nagy hatással voltak ezek a különleges látomások, hogy amikor Jézus azt mondta, hogy „igen, hamar eljövök”, ő így kiáltott fel: „Ámen! Jöjj el, Uram, Jézus!” (Jel 1:1, 9, 10; 22:20).

még sok egyéb is, amit Jézus tett: János egy hiperbolát használt, amikor azt írta, hogy a világ sem tudná befogadni az összes tekercset (a mai könyv akkori megfelelője), melyre szükség lenne, ha teljes részletességgel szeretné valaki feljegyezni Jézus életét és szolgálatát. A „világ” szó görög megfelelője (koʹszmosz) tág értelemben az egész emberi társadalomra utalhat (az akkor létező könyvtáraival), bár a görög irodalomban előfordult, hogy az egész világegyetemet, vagyis az elképzelhető legnagyobb teret értették alatta. (Vesd össze a Cs 17:24-hez tartozó magyarázó jegyzettel.) János arra gondolt, hogy még sokkal több mindent lehetett volna írni, de a „tekercsében” és az ihletett Szentírás más részeiben elegendő bizonyíték található arra, hogy minden kétséget kizáróan „Jézus a Krisztus, az Isten Fia” (Jn 20:30, 31). János viszonylag rövid írásos feljegyzése gyönyörű képet fest Isten Fiáról.