császár: Vagy: „uralkodó”. A görög Kaiʹszar szó a latin Caesar szó megfelelője. (Lásd a Szójegyzéket.) Az Augusztusz név egy latin szó, mely azt jelenti, hogy ’felséges’, és először a római szenátus adta ezt a címet Gaius Octaviusnak, az első római uralkodónak i. e. 27-ben. Ezért úgy vált ismertté, hogy Augusztusz császár. A rendeletének köszönhetően Jézus Betlehemben született meg, beteljesítve ezzel egy bibliai próféciát (Dá 11:20; Mi 5:2).

a föld minden lakóját: Szó szerint: „az egész lakott földet”. A „lakott föld”-nek fordított görög szó (oi·ku·meʹné) tág értelemben úgy utal a földre, mint az emberiség lakhelyére (Lk 4:5; Cs 17:31; Ró 10:18; Jel 12:9; 16:14). Az I. században ezt a kifejezést az óriási Római Birodalomra is használták, amelynek területén a zsidók szétszóródtak (Cs 24:5).

írják össze: Augusztusz valószínűleg azért adta ki ezt a rendeletet, mert egy népszámlálás segített volna neki megadóztatni az alattvalóit, illetve besorozni a férfiakat katonai szolgálatra. Ezzel kétségkívül beteljesítette Dániel próféciáját arról az uralkodóról, „aki behajtót küld, hogy járja be a dicső királyságot”. Dániel azt is megjövendölte, hogy az uralkodó utódjának, vagyis a „megvetésre méltó”-nak az uralma alatt egy jelentőségteljes eseményre fog sor kerülni: „a szövetség vezérét”, vagyis a Messiást „összetörik”, azaz megölik (Dá 11:20–22). Jézust Augusztusz utódjának, Tibériusznak az uralma alatt végezték ki.

Kviríniusz. . . Szíria kormányzója: Publius Sulpicius Quirinius (Kviríniusz) egy előkelő római szenátor volt, akit csupán egyszer említ meg a Biblia. A tudósok eleinte azt állították, hogy Kviríniusz csak egyetlen ciklus idejéig volt a római provincia, Szíria kormányzója kb. i. sz. 6-ban, mely időszak során lázadás tört ki egy népszámlálás miatt. Ezért a tudósok bírálták az evangéliumnak ezt a részletét, és kétségbe vonták Lukács beszámolójának a hitelességét, azzal érvelve, hogy Kviríniusz i. sz. 6-ban vagy 7-ben volt kormányzó, míg Jézus korábban született. Azonban 1764-ben találtak egy feliratot, mely erőteljesen azt sugallja, hogy Kviríniusz két külön ciklusban volt Szíria kormányzója (vagy legátusa). Más feliratokat is találtak, melyek alapján néhány történész elismerte, hogy Kviríniusz az időszámításunk előtti időkben is volt már Szíria kormányzója. Minden bizonnyal ezalatt került sor a versben említett első összeírásra. Továbbá a kritikusok érvelése figyelmen kívül hagy három fontos tényt. Először is, Lukács elismeri, hogy több összeírás is volt, hiszen ezt „az első”-nek nevezi. Kétségkívül tudta, hogy volt egy későbbi is, kb. i. sz. 6-ban. Erről Josephus is beszámolt, illetve Lukács a Cselekedetek könyvében (5:37). Másodszor, a bibliai kronológia kizárja annak lehetőségét, hogy Jézus Kviríniusz második kormányzói ciklusa alatt született. Az viszont teljesen összhangban van a bibliai kronológiával, hogy Jézus Kviríniusz első kormányzói ciklusa alatt született, amely valamikor i. e. 4 és 1 között volt. Harmadszor, Lukács lelkiismeretes történetíróként volt ismert, aki akkor élt, amikor a legtöbb általa leírt esemény történt (Lk 1:3). Továbbá a szent szellemtől kapott ihletést (2Ti 3:16).

felment Galileából: Csupán 11 km-re Názárettől volt egy Betlehem nevű város, ám a próféciák szerint a Messiásnak „Betlehem Efrata” városából kellett származnia (Mi 5:2). Ez a Betlehem, melyre Dávid városaként történik utalás, Júdeában volt, délen (1Sá 16:1, 11, 13). Názáret és Betlehem Efrata között légvonalban kb. 110 km a távolság. A valóságban az út Szamárián át (napjaink útvonalait figyelembe véve) úgy 150 km hosszú lehetett. Dombos vidéket kellett átszelni, és az utazás fáradságos volt, mely több napot is felölelhetett.

az elsőszülöttet: Ez a kifejezés arra utal, hogy Máriának később több gyermeke is született (Mt 13:55, 56; Mr 6:3).

jászolba: A „jászol”-nak fordított görög szó a phatʹné, és azt jelenti, hogy ’etetőhely’. Ez talán egy állatok etetésére szolgáló vályú volt, noha a görög phatʹné szó vonatkozhat istállóállásra is, melyben állatokat tartottak. (Vesd össze a Lk 13:15-tel, ahol ez a görög szó „istállóállás”-nak van fordítva.) Ebben a szövegkörnyezetben valószínűleg egy etetőhelyre utal, habár a Biblia nem említi meg konkrétan, hogy a jászol egy fedett vagy tető nélküli vályú volt-e, vagy pedig olyan, mely egy istállóálláshoz tartozott.

szálláshelyen: A görög szót úgy is lehet fordítani, hogy „vendégszoba”, ahogy azt a Mr 14:14 és a Lk 22:11 is mutatja.

pásztorok: Rendszeresen sok juhra volt szükség a Jeruzsálemben felajánlott áldozatokhoz, ezért nagyon is elképzelhető, hogy a juhok egy részét, melyet Betlehem környékén neveltek, erre a célra szánták.

szabad ég alatt tartózkodtak: A görög kifejezés egy olyan igéből származik, mely két szóból tevődik össze: az a·groszʹ („mező”) és az au·leʹ („szabad ég alatt lévő hely”) szavakból, ezért ez az ige azt jelenti, hogy ’a mezőn él’; ’a szabad ég alatt él’, és arra utal, hogy valaki kint tölti az éjszakát. A juhokat talán nappal vezették ki a legelőhelyre, az év bármely időszakáról volt is szó. Ám ezek a pásztorok a mezőn töltötték az éjszakát a nyájaikkal. Ez segít kikövetkeztetni, hogy mikor született Jézus. Izraelben az esős évszak kb. október közepén kezdődik, és több hónapig tart. Decemberben már – Jeruzsálemhez hasonlóan – Betlehemben is gyakran vannak éjszakai fagyok. Az, hogy a betlehemi pásztorok a szabadban tartózkodtak éjszaka, azt mutatja, hogy ekkor még nem kezdődött el az esős évszak. (Lásd a B15-ös függ.-et.)

Jehova angyala: Lásd a Lk 1:11-hez tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 2:9-et.

Jehova dicsősége: Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben megtalálható Isten neve. A „dicsőség” szó héber megfelelője a tetragrammal együtt több mint 30-szor fordul elő a Héber iratokban. Néhány példa található erre a 2Mó 16:7; 40:34; 3Mó 9:6, 23; 4Mó 14:10; 16:19; 20:6; 1Ki 8:11; 2Kr 5:14; 7:1; Zs 104:31; 138:5; Ézs 35:2; 40:5; 60:1; Ez 1:28; 3:12; 10:4; 43:4; Ha 2:14-ben. (Lásd a Lk 1:6, 9-hez tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 2:9-et.)

aki Krisztus: Az angyal nyilvánvalóan prófétai értelemben használta ezt a címet, mivel az, hogy Jézusra kiáradt a szent szellem a megkeresztelkedésekor, azt jelezte, hogy már ténylegesen ő a Messiás, vagyis a Krisztus (Mt 3:16, 17; Mr 1:9–11; Lk 3:21, 22).

Krisztus, az Úr: A görög „Krisztus, az Úr” (khri·sztoszʹ küʹri osz, szó szerint: „Krisztus Úr”)·kifejezés csak itt fordul elő a Keresztény görög iratokban. Az angyal nyilvánvalóan prófétai értelemben használta ezeket a címeket, ezért az utolsó mellékmondatot úgy is vissza lehet adni, hogy „aki Krisztus, az Úr lesz”. (Lásd az aki Krisztus kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben.) Péter a Cs 2:36-ban ihletés alatt kifejti, hogy Isten „Úrrá is, és Krisztussá is tette” Jézust. A „Krisztus, az Úr” kifejezést azonban máshogy is lehet érteni. Vannak tudósok, akik a következő fordítást tartják helyesnek: „a felkent Úr”. Mások szerint ezek a címek együttvéve azt jelentik, hogy ’az Úr Krisztusa’, amely kifejezés a Lk 2:11 néhány latin és szír nyelvű fordításában is megtalálható. Ezzel összhangban a Keresztény görög iratok bizonyos héber nyelvű fordításai (a C függ. úgy utal rájuk, hogy J^5–8, 10) a má·síʹach Jehó·wáʹ, vagyis a „Jehova Krisztusa” megfogalmazást használják. Többek között emiatt egyesek szerint a Lk 2:11-ben szereplő kifejezés ugyanazt jelenti, mint a Lk 2:26-ban található görög kifejezés, mely úgy lett fordítva, hogy „Jehova Krisztusát”.

béke a földön a jóakarat emberei között: Bizonyos kéziratok szövegét így is lehet értelmezni: „a földön békesség és az emberekhez jóakarat.” Némelyik bibliafordítás ezt a megfogalmazást tükrözi. De az Új világ fordítás szóhasználatát sokkal jobban alátámasztják a kéziratok. Az angyal szavai nem arra utalnak, hogy Isten minden emberrel jóakarattal bánik, a gondolkodásmódjuktól és a viselkedésüktől függetlenül. Inkább azokról van itt szó, akik azért élvezhetik Isten jóakaratát, mert őszintén hisznek benne, és a Fia követőivé válnak. (Lásd a jóakarat emberei kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben.)

a jóakarat emberei: Az angyal nyilvánvalóan Isten jóakaratáról beszélt, nem az emberekéről. A görög eu·do·kiʹa szót így is vissza lehet adni: „elismerés”; „tetszés”. A Mt 3:17-ben, a Mr 1:11-ben és a Lk 3:22-ben az ezzel rokon eu·do·keʹó ige szerepel (lásd a Mt 3:17-hez és a Mr 1:11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket); itt Isten a Fiához szól közvetlenül a keresztelkedése után. Az az alapjelentése, hogy ’elismer valakit’; ’kedvét leli benne’; ’kedvezően tekint rá’; ’örömét leli benne’. Ezzel összhangban „a jóakarat emberei” kifejezés (an·thróʹpoisz eu·do·kiʹasz) olyan emberekre utal, akik Isten tetszését és jóakaratát élvezik, és így is lehet fordítani: „emberek, akikben Isten örömét leli”; „emberek, akikre Isten kedvezően tekint”. Az angyal tehát nem arra utalt, hogy Isten általánosságban az emberek iránt nyilvánítja ki a jóakaratát, hanem csak azok iránt, akik örömet szereznek neki azáltal, hogy őszintén hisznek benne, és a Fia követőivé válnak. A görög eu·do·kiʹa szó bizonyos szövegkörnyezetekben emberek jó indítékára utal (Ró 10:1; Flp 1:15), de gyakran használják arra, hogy Isten helyesnek lát valamit, kedvét leli valamiben, vagy valamit jónak tart (Mt 11:26; Lk 10:21; Ef 1:5, 9; Flp 2:13; 2Te 1:11). A Septuagintában a Zs 51:18-ban (50:20, LXX) Isten jóakaratára használják ezt a szót.

amit tudtunkra adott Jehova: Bár az angyalok adták át az üzenetet, a pásztorok felismerték, hogy az valójában Jehova Istentől származik. A Septuaginta a „tudtunkra adott”-nak fordított görög igét használja annak a héber igének a fordításaként, mely olyan szövegkörnyezetekben szerepel, amikor Jehova feltárja az akaratát az embereknek, vagy amikor az emberek akarják megtudni azt. Ezekben a bibliaversekben az eredeti héber szöveg gyakran a tetragramot használja (Zs 25:4; 39:4; 98:2; 103:6, 7). Ezért észszerű összekapcsolni Isten nevét azzal, amit a zsidó pásztorok itt mondanak. (Lásd a Lk 1:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 2:15-öt.)

Jézus: Lásd a Mt 1:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

az ideje, hogy. . . felajánlják a tisztulási áldozatot: Vagyis annak az ideje, hogy szertartásilag megtisztuljanak az imádatra. A mózesi törvény szerint az anyának egy 40 napos tisztuláson kellett átesnie, miután fiút szült (3Mó 12:1–4). Ennek a törvénynek kétségkívül nem az volt a célja, hogy negatív színben tüntesse fel a nőket és a gyermekszülést, inkább egy fontos igazságot tanított meg: a gyermekszülés által Ádám bűne továbbterjed egyik nemzedékről a másikra. Mária sem volt kivétel ezalól, noha egyes valláskutatók ezt állítják (Ró 5:12). Lukács biztosan nem azért fogalmazott többes számban ebben a versben, mert Jézust is beleértette, hiszen tudta, hogy a szent szellem megóvta Jézust attól, hogy a tökéletlen emberi édesanyjától bűnt örököljön, ezért neki nem kellett megtisztulnia (Lk 1:34, 35). Mivel József szervezte meg az utazást, és családfőként az ő felelőssége volt gondoskodni arról, hogy az áldozatot felajánlják, Lukács valószínűleg azért használt többes számot, mert Máriára és Jézus nevelőapjára gondolt.

hogy bemutassák Jehovának: Ahogy a következő vers mutatja, az, hogy Jézust a születése után elvitték a templomba, összhangban volt Jehova szavaival, melyeket Mózesnek mondott a 2Mó 13:1, 2, 12-ben. Itt a szülők arra lettek felszólítva, hogy szenteljenek „Jehovának minden elsőszülött fiút”. Továbbá a „bemutassák Jehovának” kifejezés hasonló az 1Sá 1:22–28 megfogalmazásához, mely szerint a fiatal Sámuelt elvitték, hogy „jelenjen meg Jehova előtt”, és az ő szolgálatának szentelje az életét. (Lásd a Lk 1:6; 2:23-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 2:22-t.)

Jehova törvényében: A Héber iratokban sokszor szerepel a „Jehova törvénye” kifejezés a „törvény”-nek fordított héber szó és a tetragram összetételeként. (Például: 2Mó 13:9; 2Ki 10:31; 1Kr 16:40; 22:12; 2Kr 17:9; 31:3; Ne 9:3; Zs 1:2; 119:1; Ézs 5:24; Jr 8:8; Ám 2:4.) A Keresztény görög iratokban gyakran az ahogy meg van írva kifejezés vezeti be a Héber iratokból származó idézeteket (Mr 1:2; Cs 7:42; 15:15; Ró 1:17; 10:15; lásd a Lk 1:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 2:23-at).

Minden hímnemű elsőszülöttet: A Lk 2:22–24-ben található rész nemcsak a Mária megtisztulásakor bemutatott áldozatra utal (lásd a Lk 2:22, 24-hez tartozó magyarázó jegyzeteket), hanem arra is, hogy a törvény előírása szerint egy házaspárnak 5 ezüstsekelt kellett fizetnie az elsőszülött gyermekük születésekor. Mint elsőszülött fiút Jézust Istennek szentelték, Istené volt. Ezért a törvény megkövetelte, hogy Jézust váltsák meg a szülei, József és Mária (2Mó 13:1, 2; 4Mó 18:15, 16). Ezt az összeget akkor kellett kifizetniük, amikor a gyermek „egy hónapos vagy annál idősebb” lett. Ezért Józsefnek lehetősége volt akkor kifizetni az 5 sekelt, amikor Mária felajánlotta a tisztulási áldozatát, vagyis 40 nappal Jézus születése után.

Jehovának: Ez az idézet a 2Mó 13:2, 12-n alapul, mely verseknek az eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)

áldozatot ajánlottak fel: A mózesi törvény értelmében egy nő gyermekszülés után egy meghatározott ideig szertartásilag tisztátalan volt. Miután ez az idő letelt, égőáldozatot és bűnért való áldozatot ajánlottak fel érte (3Mó 12:1–8).

Jehova törvényében: Lásd a Lk 2:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 2:24-et.

egy pár gerlét vagy két fiatal galambot: A törvény lehetővé tette, hogy a szegényebb nők madarat ajánljanak fel a sokkal drágább juh helyett (3Mó 12:6, 8). József és Mária kétségkívül szegények voltak ebben az időben. Ez azt mutatja, hogy az asztrológusok nem a születésekor jöttek meglátogatni Jézust, hanem amikor már nagyobb volt (Mt 2:9–11). Ha József és Mária már megkapták volna azokat a drága ajándékokat, melyeket az asztrológusok hoztak, akkor könnyen megtehették volna, hogy egy juhot ajánlanak fel, amikor elmennek a templomba.

Simeon: Ez a név egy héber igéből származik, melynek jelentése ’hall’; ’figyel’. A Szentírás Zakariáshoz és Erzsébethez hasonlóan Simeont is igazságosnak nevezi (Lk 1:5, 6). Emellett istentisztelő emberként utal rá, mely a görög eu·la·bészʹ szó fordítása. Ez a görög szó a Keresztény görög iratokban azt fejezi ki, hogy valaki gondos és lelkiismeretes az imádattal kapcsolatos dolgokban (Cs 2:5; 8:2; 22:12).

Jehova Krisztusát: Nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben, bár a rendelkezésre álló görög kéziratok itt szó szerint azt írják, hogy „az Úr Krisztusát” (ton khri·sztonʹ Kü·riʹu). A Septuaginta fennmaradt másolataiban ez a kifejezés megfelel a má·síʹach JHVH kifejezésnek, melynek jelentése: ’Jehova felkentje’, és amely 11-szer fordul elő a Héber iratokban (1Sá 24:6 [kétszer]; 10; 26:9, 11, 16, 23; 2Sá 1:14, 16; 19:21; Si 4:20; lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 2:26-ot).

Krisztusát: Vagy: „felkentjét”; „Messiását”. A „Krisztus” cím, mely a görög Khri·sztoszʹ szóból származik, megegyezik a „Messiás” címmel (a héber má·síʹach szóból), és mindkettő azt jelenti, hogy ’felkent’. (Lásd a Mt 1:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Jehova Krisztusát kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben.)

Legfőbb Úr: A görög de·szpoʹtész szó alapvetően azt jelenti, hogy ’úr’; ’tulajdonos’ (1Ti 6:1; Tit 2:9; 1Pt 2:18). Ahol Isten közvetlen megszólításaként szerepel, mint például itt vagy a Cs 4:24-ben és a Jel 6:10-ben, „legfőbb Úr”-nak van fordítva, és arra utal, hogy ő milyen kiváló uralkodó. Más fordításokban olyan kifejezések szerepelnek, mint az „Úr”, „Úr és Parancsoló”, „mindenek uralkodója”. A Keresztény görög iratok sok héber nyelvű fordítása a héber ʼAdhó·nájʹ (legfőbb Úr) kifejezést használja, de legalább két ilyen fordításban (a C függ. úgy utal rájuk, hogy J^9, 18) Isten neve, a Jehova név áll itt.

meghalhat a te rabszolgád: Az itt szereplő görög ige azt jelenti szó szerint, hogy ’elenged’; ’kiszabadít’; ’elbocsát’. Itt annak a szépítő megfogalmazása, hogy „enged meghalni”. Ha valaki békében hal meg, az azt jelenti, hogy nyugodt körülmények között hal meg, miután teljes életet élt, és beteljesedett a hőn áhított reménysége. (Vesd össze: 1Mó 15:15; 1Ki 2:6.) Isten Simeonnak tett ígérete most beteljesedett, mivel látta Jehova megígért Krisztusát, Isten megmentésének eszközét. Simeont most már belső béke tölthette el, és elégedetten merülhetett halálalvásba, míg fel nem támad (Lk 2:26).

a nemzeteket borító lepel eltávolítására: Vagy: „a nemzetek felvilágosítására”. A görög a·po·kaʹlü·pszisz kifejezés, mely úgy van visszaadva, hogy a „lepel eltávolítása”, azt jelenti, hogy ’leleplezés’ vagy ’feltárás’, és gyakran Istennel, az akaratával vagy a szándékával kapcsolatos dolgok kinyilatkoztatására vonatkozik (Ró 16:25; Ef 3:3; Jel 1:1). Az idős Simeon itt úgy utalt a gyermek Jézusra, mint aki világosság, és azt mondta, hogy Jézus jelképesen nemcsak a zsidókra és a prozelitákra fog fényt árasztani, hanem a nem zsidó nemzetekre is. Simeon prófétai szavai összhangban voltak a Héber iratok próféciáival, például az Ézs 42:6-tal és 49:6-tal.

talpra állnak: Az itt szereplő görög a·naʹszta·szisz szó a Keresztény görög iratokban általában „feltámadás”-nak van fordítva. (Lásd a Mt 22:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Simeon szavai ebben a versben arra utalnak, hogy az emberekre különféle hatással lesz Jézus, és így lelepleződik a szívük okoskodása (Lk 2:35). Akik nem hisznek Jézusban, azoknak jelül lesz, amelyet meg fognak vetni. Az ilyen személyek elvetik Jézust, megbotlanak miatta, és elesnek. A jövendöléssel összhangban Jézus „botlásnak sziklája” lett sok zsidó számára (Ézs 8:14). Viszont olyanok is voltak, akik hittek benne (Ézs 28:16). Ők jelképesen feltámadtak, vagyis talpra álltak, miután halottak voltak a vétkeik és a bűneik miatt, és Isten igazságosnak tekintette őket (Ef 2:1).

hosszú kard: Mivel a Szentírás nem ír arról, hogy Máriát átszúrták volna karddal, ezért ez a kifejezés nyilvánvalóan arra a fájdalomra, szenvedésre és bánatra utal, melyet Mária akkor érzett, amikor a fia meghalt a kínoszlopon (Jn 19:25).

téged: Vagy: „a te lelkedet”; „az életedet”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

Anna: Héber eredetű szó, és a jelentése ’kegy’; ’könyörület’. Amikor Anna a gyermek Jézusról beszélt azoknak, akik várták Jeruzsálem megszabadítását, prófétanő szerepét töltötte be. A „prófétál” szó alapvetően azt jelenti, hogy valaki Isten ihletett üzeneteit bejelenti, feltárja Isten akaratát. (Lásd a Cs 2:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Sohasem hiányzott a templomból: Anna mindig a templomban volt, valószínűleg a templomkapuk reggeli nyitásától az esti zárásukig. A szent szolgálatát böjtöléssel meg könyörgésekkel végezte, ami azt jelzi, hogy Isten más hűséges szolgáihoz hasonlóan ő is siránkozott az akkor fennálló helyzet miatt, és vágyott a változásra (Ezs 10:1; Ne 1:4; Si 1:16). A zsidók évszázadok óta idegen fennhatóság alatt éltek, és a vallás hanyatlása már a templomot és a papságot is elérte. Ez megmagyarázza, miért várta annyira Anna és mások „Jeruzsálem megszabadítását” (Lk 2:38).

szent szolgálatot végzett: Vagy: „imádta Istent”. (Lásd a Lk 1:74-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Istennek: A legkorábbi görög kéziratokban itt a The·oszʹ (Isten) szó áll. Más görög kéziratokban azonban, illetve egyes latin és szír fordításokban „az Úr” kifejezés szerepel. A Keresztény görög iratok számos héber fordítása (a C függ. úgy utal rájuk, hogy J^{5, 7–17, 28}) Isten nevét használja ebben a versben, és úgy adja vissza a kifejezést, hogy „hálát adott Jehovának”.

Jehova törvénye: Ez a kifejezés sokszor szerepel a Héber iratokban a „törvény”-nek fordított héber szó és a tetragram összetételeként (2Mó 13:9; 2Ki 10:31; 1Kr 16:40; 22:12; 2Kr 17:9; 31:3; Ne 9:3; Zs 1:2; 119:1; Ézs 5:24; Jr 8:8; Ám 2:4; lásd a Lk 1:6; 2:23-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 2:39-et).

visszamentek Galileába: Bár ebből a kijelentésből úgy tűnhet, hogy József és Mária egyenesen Názáretbe mentek azután, hogy bemutatták Jézust a templomban, de Lukács beszámolója meglehetősen tömör. Máté evangéliuma (2:1–23) még beszél az asztrológusok látogatásáról, arról, hogy Józsefnek és Máriának Egyiptomba kellett menekülnie Heródes király gyilkos szándékú terve miatt, Heródes haláláról, illetve arról, hogy a család visszatért Názáretbe.

a szüleinek szokásuk volt: A törvény nem tette kötelezővé a nőknek, hogy részt vegyenek a pászkán. De Mária rendszeresen Józseffel tartott Jeruzsálembe, hogy ott legyenek az évenkénti ünnepen (2Mó 23:17; 34:23). Ez minden évben oda-vissza közel 300 km-nyi utazást jelentett az egyre növekvő családnak, méghozzá dombos vidéken keresztül.

felmentek: Vagyis felmentek Jeruzsálembe. Az út dombos és hegyvidékes területen vitt át. (Lásd a Lk 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

kérdezgette őket: A Jézus körül lévők reakciójából arra következtethetünk, hogy nem csupán egy kíváncsi kisfiú kérdezősködéséről volt szó (Lk 2:47). A görög kifejezés, mely úgy van fordítva, hogy „kérdezgette”, bizonyos szövegkörnyezetben olyan kérdezésre és visszakérdezésre utalhat, amilyen egy bírósági eljárás során szokott elhangzani (Mt 27:11; Mr 14:60, 61; 15:2, 4; Cs 5:27). Történészek szerint a legelőkelőbb vallási vezetők közül néhányaknak szokásuk volt ott maradni a templomban az ünnep után, hogy egy tágas csarnokban tanítsanak másokat. Az emberek odaülhettek a lábukhoz, és kérdezgethették őket.

ámuldozott: Az itt szereplő görög ige folyamatos vagy ismétlődő csodálkozásra utal.

ő ezt mondta nekik: Az ezt követő szavak Jézus első szavai, melyek feljegyzésre kerültek a Bibliában. Fiatal fiúként nagy valószínűség szerint még nem tudott minden részletet az ember előtti létezéséről. (Lásd a Mt 3:16-hoz és a Lk 3:21-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) De észszerűnek tűnik, hogy az anyja és a nevelőapja beszéltek neki arról, hogy mit mondtak az angyalok, amikor meglátogatták őket, vagy Simeon és Anna próféciáiról, melyeket akkor jelentettek ki, amikor 40 nappal Jézus születése után a család felment Jeruzsálembe (Mt 1:20–25; 2:13, 14, 19–21; Lk 1:26–38; 2:8–38). Jézus válaszából kiderül, hogy valamennyire tisztában volt vele, hogy a születése csoda volt, és hogy különleges kapcsolata van égi Atyjával, Jehovával.

Atyám házában kell lennem: A görög „Atyám házában” kifejezés szó szerinti fordítása így hangzik: „Atyám [dolgai]ban”. A szövegkörnyezetből kiderül, hogy József és Mária amiatt aggódott, hogy hol lehet Jézus, ezért logikus, hogy ezek a szavak helyre utalnak, vagyis úgy lehetne visszaadni, hogy „Atyám házában [vagy „lakhelyén”; „udvaraiban”]” (Lk 2:44–46). Jézus később a szolgálata során konkrétan úgy utalt a templomra, hogy az Atyja háza (Jn 2:16). Néhány tudós szerint viszont a kifejezést tágabban is lehet érteni: „Atyám dolgaival kell foglalatoskodnom”.

elment: Szó szerint: „lement”. Jeruzsálem kb. 750 m-rel a tengerszint felett feküdt. A „lemegy” szó itt arra utal, hogy Jézus elhagyja Jeruzsálemet (Lk 10:30, 31; Cs 24:1; 25:7; vesd össze a Mt 20:17-hez és a Lk 2:4, 42-höz tartozó magyarázó jegyzetekkel).

továbbra is alárendelte magát: Vagy: „továbbra is engedelmeskedett”. A görög ige folyamatos formája arra utal, hogy miután Jézus lenyűgözte a tanítókat a templomban azzal, hogy mennyire jól ismeri Isten Szavát, hazament, és alázatosan alárendelte magát a szüleinek. Ám ez sokkal jelentőségteljesebb volt, mint bármelyik kisgyermek engedelmessége, hiszen hozzájárult ahhoz, hogy Jézus minden részletében betöltse a mózesi törvényt (2Mó 20:12; Ga 4:4).

szavakat: Vagy: „dolgokat”. (Lásd a Lk 1:37-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)