MIT MONDANAK AZ EMBEREK?

Általában több minden is lehet amögött, ha egy nő az abortusz mellett dönt. Lehet, hogy anyagi okok, családi problémák miatt folyamodik abortuszhoz, vagy mert be akarja fejezni a tanulmányait, karriert akar építeni, vagy nem szeretné egyedül felnevelni a gyermeket. Mások viszont azt gondolják, hogy erkölcsileg helytelen abortuszt végeztetni, mivel ezzel a terhes nő semmibe veszi az erkölcsi felelősségét.

MIT MOND A BIBLIA?

Isten szemében az élet szent – különösen az embereké (1Mózes 9:6; Zsoltárok 36:9). Ez az alapelv a növekedő kisbabákra is vonatkozik az anyaméhben, melyet Isten úgy tervezett meg, hogy ott biztonságban fejlődhessenek. A Bibliában ezt olvassuk: „te takargattál engem anyám méhében.” „Szemeid már mint embriót is láttak engem, és annak minden része be volt írva könyvedbe a napokat illetően, melyeken formáltattak” (Zsoltárok 139:13, 16).

Az, hogy Isten hogyan tekint egy embrió vagy magzat életére, jól látszik abból, hogy milyen törvényeket adott az izraelitáknak, és abból is, hogy mit diktál a tőle kapott lelkiismeretünk. Az egyik ilyen törvény halálbüntetést rótt arra, aki sérülést okozott egy terhes nőnek, és emiatt meghalt a kisbabája. Az elkövetőnek a saját életével kellett fizetnie a kioltott életért (2Mózes 21:22, 23). Persze a bíróknak figyelembe kellett venniük az indítékokat és a körülményeket (4Mózes 35:22–24, 31).

Minden ember kapott lelkiismeretet. Ha egy nő hallgat a lelkiismeretére, és tiszteletben tartja a kisbabája életét, akkor megnyugtatja a lelkiismerete. * Ha viszont nem veszi figyelembe ezt a belső hangot, akkor az vádolni fogja, sőt el is ítélheti (Róma 2:14, 15). Tanulmányok szerint az abortuszon áteső nők nagy részére jellemző a szorongás és a depresszió.

De mi van akkor, ha kétséges, hogy fel tudják-e nevelni a születendő gyermeket, főleg, ha nem tervezett terhességről van szó? Isten a következőket ígéri azoknak, akik ragaszkodnak a követelményeihez: „A lojálishoz lojális vagy, a feddhetetlen, életerős emberrel feddhetetlenül bánsz” (Zsoltárok 18:25). Még ezt is olvashatjuk: „Jehova szereti az igazságosságot, és nem hagyja el lojálisait” (Zsoltárok 37:28).

„A lelkiismeretük velük együtt tanúskodik, és saját gondolataik egymás között vádolják vagy éppen mentegetik őket” (Róma 2:15)

MIT MONDANAK AZ EMBEREK?

Egy egyedülálló anya, Rebeka * ezt mondja: „Már három kisgyerekem volt, és úgy gondoltam, képtelen vagyok felnevelni még egy negyediket is. De az abortusz után éreztem, hogy valami szörnyű dolgot követtem el.” Vajon megbocsáthatatlan Isten előtt a tette?

MIT MOND A BIBLIA?

Jézus Krisztus szavaiból jól látszik, hogy ő ugyanúgy gondolkodik, mint Isten: „Nem azért jöttem, hogy az igazságosakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam megbánásra” (Lukács 5:32). Ha őszintén, szívből megbánjuk a helytelen tettünket, és kérjük Istent, hogy bocsásson meg nekünk, akkor ő készségesen megbocsátja még a súlyos bűneinket is (Ézsaiás 1:18). „A megtört, összetört szívet, ó, Isten, nem veted te meg” – írja a Zsoltárok 51:17.

Ha egy bűnbánó személy alázattal Istenhez imádkozik segítségért, akkor nemcsak tiszta lesz a lelkiismerete, hanem belső békét is kap Istentől. „Az ima és a könyörgés által hálaadással együtt tárjátok kéréseiteket az Isten elé; és az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szíveteket és gondolkodóképességeteket” – olvashatjuk a Filippi 4:6, 7-ben. * Rebeka tényleg belső békét érzett, miután tanulmányozta a Bibliát, és kiöntötte a szívét Istennek. Tapasztalhatta, hogy Isten valóban megbocsát (Zsoltárok 130:4).

„[Isten] nem bűneink szerint bánik velünk, s nem vétkeink szerint hozza el ránk, amit megérdemlünk” (Zsoltárok 103:10)