A Biblia nézőpontja

Helyesli Isten a rabszolgatartást?

A BIBLIA egyik alaptanítása az, hogy szeressük embertársainkat. A szeretet azonban szöges ellentétben áll az elnyomó rabszolgatartás gondolatával. Emiatt némelyeket meglep, hogy a Biblia beszél a rabszolgatartásról.

Az ókorban Isten megengedte a népének, hogy legyenek rabszolgáik (1Mózes 14:14, 15). Még az apostolok idejében is voltak olyan keresztények, akik rabszolgákat tartottak, illetve olyanok is, akik maguk voltak rabszolgák (Filemon 15, 16). Vajon ez azt jelenti, hogy a Biblia helyesli az elnyomó rabszolgatartást?

Szokások, melyek ellentétben álltak a bibliai alapelvekkel

Amikor elkezdődött a Biblia írása, addigra már kialakultak olyan társadalmi szokások és gazdasági rendszerek, melyek ellentétben álltak Isten alapelveivel. Némelyik ilyen szokást Isten elítélt az írott Törvényében, de voltak olyanok is – mint például a rabszolgatartás –, melyeket megtűrt.

Egy bibliai enciklopédia ezt írja az ókori Izrael társadalmi berendezkedéséről: „Testvéri közösségként kellett működnie, ahol ideális esetben nem voltak szegények, és nem zsákmányolták ki az özvegyeket, a hajléktalanokat és az árvákat” (The International Standard Bible Encyclopedia). Isten Törvénye ennélfogva nem csupán megengedte, hogy fennmaradjon egy már kialakult társadalmi és gazdasági rendszer, hanem szabályozta a rabszolgatartást, hogy akinek voltak rabszolgái, az emberségesen, szeretettel bánjon velük.

Rabszolgatartás a bibliai időkben

Vizsgáljunk meg néhány utasítást, melyet a Mózes által közvetített Törvény tartalmazott:

● Egy ember elrablása és eladása halálbüntetést vont maga után (2Mózes 21:16). Noha voltak intézkedések a szegénység megelőzésére, néhány izraelita mégis nagyon eladósodott, talán mert nem jól bánt a pénzzel. Az ilyenek eladhatták magukat rabszolgának. Később némelyikük ki tudta váltani magát a munkájáért kapott bérből (3Mózes 25:47–52).

● A 3Mózes 25:39, 40-ben ezt olvashatjuk: „Ha testvéred elszegényedik melletted, és el kell adnia magát neked, ne végeztess vele rabszolgamunkát. Mint béres legyen nálad, mint egy telepes.” Látható ebből, hogy itt nem arról az elnyomó rabszolgatartásról van szó, amely sok országban megszokott volt a különböző korokban. Ez inkább egy kedves elrendezés volt, a legszegényebb izraeliták érdekében.

● Ha valaki lopott, de nem tudta kifizetni a Törvényben megszabott kártérítést, akkor el lehetett adni rabszolgának, hogy ilyen módon adja meg a tartozását (2Mózes 22:3). Amint rendezte az adósságát, szabaddá vált.

● Isten Izraelnek adott Törvénye nem engedte meg a rabszolgák kegyetlen bántalmazását. A rabszolga-tulajdonosok megfegyelmezhették ugyan a rabszolgáikat, de a túlkapások meg voltak tiltva. Ha egy rabszolgát az ura megölt, bosszút kellett állni rajta (2Mózes 21:20). Ha pedig egy rabszolgának kárt tettek a szemében, vagy kiütötték a fogát, szabadon kellett engedni (2Mózes 21:26, 27).

● Egy izraelita legfeljebb hat évig lehetett rabszolga (2Mózes 21:2). A héber rabszolgákat  a szolgálatuk 7. évében szabadon bocsátották. A Törvény kimondta, hogy minden 50. évben az egész országban az összes izraelita rabszolgát fel kell szabadítani, függetlenül attól, hogy ki mióta volt rabszolga (3Mózes 25:40, 41).

● Amikor valaki elengedte a rabszolgáját, nagylelkűnek kellett lennie hozzá. Az 5Mózes 15:13, 14 ezt írja: „amikor szabadon bocsátod magad mellől, ne küldd el üres kézzel. Lásd el nyájadból, a szérűdről, olaj- és szőlőprésedből.”

Később, Jézus és az apostolok idejében a rabszolgatartás bevett szokás volt a Római Birodalomban. A kereszténység terjedésével elkerülhetetlenné vált, hogy rabszolgák és rabszolga-tulajdonosok egyaránt halljanak a jó hírről, és kereszténnyé váljanak. Sem maga Jézus Krisztus, sem az apostolai nem akarták megreformálni a fennálló rendszert. Ehelyett arra buzdították a rabszolgákat és a rabszolga-tulajdonosokat, hogy szellemi testvérekként szeressék egymást (Kolosszé 4:1; 1Timóteusz 6:2).

A rabszolgaság vége

Mint minden, Bibliával kapcsolatos kérdést, a rabszolgatartást is úgy érdemes megvizsgálni, hogy figyelembe vesszük a teljes képet. A Szentírás gondos elemzéséből kiderül, hogy Isten helyteleníti az emberekkel való kegyetlenkedést.

Az is egyértelmű, hogy az a fajta rabszolgatartás, mely a bibliai időkben szokás volt Isten népe körében, nem foglalt magában olyan embertelen bánásmódot, mint ami a legtöbb embernek a rabszolgatartásról manapság eszébe jut. A Biblia arról is ír, hogy eljön az idő, amikor Isten mindenfajta rabszolgaságot eltöröl, és az egész emberiség valódi szabadságnak örvend majd (Ézsaiás 65:21, 22).

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

● Vajon a Biblia helyesli a rabszolgák elnyomását? (3Mózes 25:39, 40)

● Hogyan kellett bánnia egy kereszténynek a rabszolgáival? (Kolosszé 4:1)

[Oldalidézet a 29. oldalon]

Isten helyteleníti az emberekkel való kegyetlenkedést

[Kép forrásának jelzése a 29. oldalon]

© G.M.B. Akash/​Panos Pictures