Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

 PILLANTÁS A MÚLTBA

Joseph Priestley

Joseph Priestley

„A sokoldalúsága, buzgalma és embersége; sok mindenre kiterjedő kíváncsisága a fizikával, az erkölccsel és a társadalommal kapcsolatban; a tudományban, teológiában, filozófiában és politikában betöltött szerepe; a [francia] forradalomhoz fűződő sajátos viszonya, valamint érdemtelen szenvedéseinek a felemelő története a tizennyolcadik század hősévé emelheti” (Frederic Harrison filozófus).

MILYEN jelentős eredmények fűződnek Joseph Priestley nevéhez? A felfedezései és az írásai hatással vannak arra, ahogyan az emberek a kormányzat szerepéről, Isten természetéről, sőt az őket körülvevő levegőről gondolkodnak.

Tudományos és vallásos értekezéseiben egyaránt a tények és az igazság mellett foglalt állást az elméletekkel és a hagyományokkal szemben.

AZ IGAZSÁGOT KERESTE A TUDOMÁNYBAN

Joseph Priestley, aki csak kedvtelésből foglalkozott a tudománnyal, 1765-ben megismerte Benjamin Franklin amerikai tudóst, és ezután elektromos kísérletekbe fogott. A rá következő évben tudóstársai a felfedezései elismeréseképpen a tekintélyes londoni Royal Society (Királyi Társaság) tagjává választották.

Priestley érdeklődése ezután a kémia felé fordult. Rövid időn belül számos új gázt fedezett fel, köztük az ammóniát és a dinitrogén-oxidot, más néven kéjgázt vagy nevetőgázt. Ezenkívül a vizet szén-dioxiddal dúsította, így feltalálta a szódavizet.

1774-ben Dél-Angliában végzett kísérletei során előállított egy különleges gázt, melytől a gyertyák jobban égtek. Később kétunciányit, vagyis 60 milliliternyit helyezett ebből a gázból egy üvegedénybe, melybe egy egeret  tett. Az egér kétszer annyi ideig élt, mint egy közönséges levegővel teli edényben élt volna. Maga Priestley is belélegezte a gázt, és saját elmondása szerint „ezután egy ideig rendkívül könnyen ment a légzés”.

Ezekkel a kísérletekkel tulajdonképpen az oxigént * fedezte fel, de ő deflogisztonizált levegőnek nevezte el, mivel arra gondolt, hogy az nem más, mint flogiszton nélküli levegő. Feltételezte ugyanis, hogy létezik egy flogiszton nevű anyag, amely gátolja az égést. Noha Priestley következtetése téves volt, sokan mégis a pályafutása csúcsának tekintik ezt a felfedezést.

AZ IGAZSÁGOT KERESTE A VALLÁSBAN

Priestley hitte, hogy az előre kialakított elméletek útját állják a tudomány fejlődésének, és ebből arra következtetett, hogy a hagyományok és a dogmák szintén gátolják a vallási igazságok feltárulását. Ironikus, hogy bár egy életen át igyekezett megismerni a Bibliát, mégis elfogadott olyan hittételeket, melyek ellentétben állnak annak tanításával. Például volt időszak, amikor tagadta, hogy a Biblia Istentől származik. Továbbá azt a bibliai tanítást sem fogadta el, hogy Jézus már létezett az emberré válása előtt.

„Ha a tudomány az igazság keresése, akkor Priestley igazi tudós volt” (Katherine Cullen biológus)

Ugyanakkor leleplezett néhány hamis hittételt, melyeket a főbb vallások akkoriban tanítottak, és a mai napig elfogadnak. Azt írta, hogy a Jézus és a követői által tanított igazságot idővel hazugságok szennyezték be, ideértve a háromság hamis tanítását, azt a téves elképzelést, hogy a lélek halhatatlan, valamint a képek és szobrok imádatát, melyet a Biblia elítél.

Priestley a vallásos nézeteivel, és azzal, hogy támogatta az amerikai és a francia forradalmat, felingerelte a honfitársait. 1791-ben egy csőcselék elpusztította a házát és a laboratóriumát, és Priestley végül az Egyesült Államokba menekült. Bár elsősorban a tudományos felfedezéseit tartják számon, az is figyelemre méltó, hogy hitt abban, hogy Istennek és a szándékénak a megismerése mindennél „előrébb való”.

^ 10. bek. Korábban Carl Scheele svéd kémikus is állított elő oxigént, de ezt nem publikálta. Az oxigén elnevezés, mely később született meg, Antoine-Laurent Lavoisier francia kémikustól származik.