A SÁSKÁK akkora rajokban vonulnak, hogy „80 millió jut egy négyzetkilométerre”, mégsem ütköznek össze. Mi a titkuk?

Gondolkodj el ezen: A sáskák összetett szemei mögött található egy-egy idegsejt, mely mozgásérzékelőként működik. Ha fennáll az ütközés veszélye, ezek az idegsejtek üzeneteket küldenek a szárnyaknak és a lábaknak, hogy a rovar gyorsan irányt tudjon változtatni. Ez a folyamat ötször gyorsabb, mint ahogy a szemünk pislog.

Miután a tudósok tanulmányozták a sáska szemeit és idegsejtjeit, kifejlesztettek egy olyan számítógépes rendszert, melynek segítségével egy robot infravörös érzékelő és radar nélkül képes észlelni és kikerülni tárgyakat. A kutatók ezt a technológiát alkalmazva gyorsabb és pontosabb jelzőrendszerekkel szeretnék ellátni a járműveket, hogy csökkentsék az ütközések kockázatát. „Még egy olyan egyszerű rovartól is rengeteget tanulhatunk, mint amilyen a sáska” – mondja Si-kang Jüe, a nagy-britanniai Lincolni Egyetem professzora.

Mit gondolsz? A sáska mozgásérzékelője evolúció útján jött létre, vagy tervezés eredménye?