A GYÁMOLTALAN kisbabák teljesen a szüleikre vannak utalva. Miután megtanulnak járni, az idegenek óriásként tornyosulnak föléjük. Megrémülnek tőlük, ha a szüleik nincsenek a közelükben. De azonnal biztonságban érzik magukat, ha az anyukájuk vagy az apukájuk kézen fogja őket.

A gyermekek akkor érzik jól magukat, ha a szüleik szeretik és bátorítják őket. Amikor egy kisgyermek látja, hogy a szülei mennyire szeretik, biztonságban érzi magát. Magabiztosabbá válik, és szépen fejlődik, ha a szülei biztosítják róla, hogy amit csinál, az jó.

Ahogy a gyermek cseperedik, a barátai növelik a biztonságérzetét. Ha velük van, felszabadultabbnak érzi magát, és az iskola is kevésbé tűnik ijesztőnek.

Mindez igaz egy ideális gyermekkorra. Viszont néhány gyermek nehezen talál valódi barátokat magának, és sokan igen kevés törődést kapnak a szüleiktől. „Amikor boldog családokról látok képeket, azt kívánom, bárcsak én is így élhettem volna kislányként” – mondja Melissa. * Te is hasonlóan érzel?

Talán gyerekként kevés önbizalmad volt. Mi lehetett ennek az oka? Úgy érezted, hogy nem szeretnek, és senki sem bátorít? A szüleid folyton veszekedtek, majd elváltak, amiért tévesen magadat hibáztattad? Vagy ami még rosszabb, bántalmazott valamelyik szülőd szóban vagy tettlegesen?

Mit tesznek a gyerekek, ha nem érzik magukat biztonságban? Néhányan tizenévesként a kábítószerekben vagy az alkoholban keresnek menedéket. Mások bandákhoz csapódnak, mert szeretnék úgy érezni, hogy tartoznak valahova. Szeretetre és gyengédségre vágyva talán beleugranak egy kapcsolatba. De az ilyen kapcsolatok ritkán tartósak, és a szakítás csak még bizonytalanabbá teszi őket.

Még ha sikerül is elkerülni ezeket a komoly problémákat, akkor is előfordulhat, hogy a sebezhető tizenévesekből önbizalomhiánnyal küzdő felnőttek lesznek. „Biztos voltam benne, hogy semmire sem vagyok jó, mert az anyukám folyton ezt hajtogatta – meséli Ana. – Nem emlékszem, hogy valaha megdicsért volna, vagy kimutatta volna, hogy szeret.”

Nem csak a nehéz gyerekkor miatt veszítheti el valaki a biztonságérzetét. Ugyanezt az érzést  keltheti egy szörnyű válás, az időskorral járó gondok vagy a külsőnk miatti aggodalom. Bármi váltja is ki, elveheti az örömünket, és káros hatással lehet a másokkal való kapcsolatainkra. Mit tehetünk, hogy felülkerekedjünk ezen az érzésen?

Tudnunk kell, hogy van segítség. Mindannyiunknak tud és akar is segíteni valaki, mégpedig Isten.

Isten ezt mondta Ézsaiás próféta által: „Ne félj, mert én veled vagyok. . . .én vagyok Istened. Én megerősítelek. Valóban megsegítelek. Szilárdan támogatlak igazságos jobbommal” (Ézsaiás 41:10, 13). Mennyire megnyugtató a tudat, hogy Isten azt szeretné, hogy jelképesen megfogjuk a kezét. Nincs miért félnünk.

A Biblia megemlíti Isten néhány imádóját, akik aggódtak valami miatt, de megtanulták, hogyan foghatják meg jelképesen Isten kezét. Anna, aki később Sámuel anyja lett, úgy érezte, semmire sem jó, mivel jó ideig nem született gyermeke. Gyakran gúnyolták a meddősége miatt. Ezért étvágytalanná vált, és sokszor sírt (1Sámuel 1:6, 8). De miután kiöntötte a szívét Istennek, már nem érezte magát értéktelennek (1Sámuel 1:18).

A zsoltáríró Dávid sem mindig érezte magát biztonságban. Saul király éveken át a nyomában volt, és többször is az életére tört. A nehézségek miatt Dávid néha úgy érezte, hogy alig jut levegőhöz (Zsoltárok 55:3–5; 69:1). Ennek ellenére ezt írta: „Békében fekszem le és alszom, mert te, ó, Jehova, egyedül te adod meg, hogy biztonságban lakjak” (Zsoltárok 4:8).

Anna és Dávid is Jehovára támaszkodtak, amikor érzelmi teher nehezedett rájuk, és ő fenntartotta őket (Zsoltárok 55:22). Hogyan támaszkodhatunk mi is Istenre?

1. Ha bízol Jehovában, az égi Atyádban

Jézus arra biztat minket, hogy ismerjük meg az Atyját, „az egyedüli igaz [Istent]” (János 17:3). Pál apostol biztosít minket arról, hogy Isten „nincs  messze egyikünktől sem” (Cselekedetek 17:27). Jakab pedig ezt írta: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8).

Ahhoz, hogy felülkerekedhessünk a rossz érzéseinken, elengedhetetlen, hogy tudjuk, égi Atyánk szeret minket, és törődik velünk. Időbe telhet, míg megtanulunk bízni Istenben, de sokan tapasztalták már, hogy így sokkal könnyebb átvészelni a nehézségeket. „Amikor megtanultam Jehovára atyámként tekinteni, végre volt valaki, akinek elmondhattam a legbensőbb érzéseimet – mondja Caroline. – Ez valódi megnyugvást jelentett.”

„Jehova segített, hogy biztonságban érezzem magam, amikor a szüleim nélkül maradtam – idézi fel Rachel. – Vele mindig beszélhettem, és segítséget kérhettem a gondjaim megoldásához. És rá tényleg számíthattam.” *

2. Ha találsz egy támogató közösséget

Jézus arra tanította a követőit, hogy testvérként tekintsenek egymásra. „Mind testvérek vagytok” – mondta (Máté 23:8). Azt akarta, hogy az igaz tanítványai szeressék egymást, és olyan közösséget alkossanak, melynek tagjai testvérként szeretik egymást (Máté 12:48–50; János 13:35).

Jehova Tanúi őszintén törekednek arra, hogy a gyülekezeteikben a légkör nyugodt, bensőséges és családias legyen (Héberek 10:24, 25). Sokan úgy érzik, hogy az összejövetelek hűsítő kenőcsként hatnak rájuk, begyógyítják érzelmi sebeiket.

„A barátnőm a gyülekezetből megértette, min megyek keresztül – mondja Éva. – Meghallgatott, olvasott nekem a Bibliából, és imádkozott velem. Gondoskodott róla, hogy ne legyek egyedül. Könnyíthettem a lelkemen, mert mindent meg tudtam vele beszélni. Neki köszönhetően egyre inkább kezdtem biztonságban érezni magam.” Rachel pedig ezt mondja: „A gyülekezetben anyákra és apákra leltem. Ők tényleg szeretnek, és rájuk bízhatom magam.”

3. Ha szeretettel és kedvesen bánsz másokkal

Tartós barátságokat alakíthatsz ki, ha szeretettel és kedvesen bánsz másokkal. Jézus ezt mondta:  „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35). Kétségtelenül látni fogjuk, hogy minél több szeretetet adunk, annál többet kapunk. „Legyetek adakozók, és nektek is adni fognak” – mondta Jézus a tanítványainak (Lukács 6:38).

Ha szeretetet adunk és kapunk, sokkal inkább biztonságban érezzük magunkat. Ahogy a Biblia rámutat, „a szeretet soha nem vall kudarcot” (1Korintusz 13:8). „Tudom, hogy nem igaz sok rossz dolog, amit magamról gondolok – ismeri el María. – Ha segítek másoknak, és nem magammal foglalkozom, kizárhatom a negatív gondolatokat. Mindig megelégedettséggel tölt el, ha másokért tehetek valamit.”

Az imént említett „recept” nem varázsszer, nem hoz azonnal tartós enyhülést, de sokat segíthet. „Időnként még mindig elbizonytalanodom – mondja Caroline. – De ma már nagyobb az önbecsülésem. Tudom, hogy Isten törődik velem, és sok barátom van, akik növelik a biztonságérzetem.” Rachel is hasonlóan érez: „Időről időre szomorúság tör rám. De a gyülekezetben a testvéreimhez mindig fordulhatok, ha tanácsra van szükségem, és ők segítenek derűlátóan gondolkodnom. És ami a legfontosabb, égi Atyámmal mindennap beszélhetek. Így minden könnyebb.”

De van egy tartós megoldás is. A Biblia beszél egy új világról, ahol mindannyian biztonságban érezhetjük majd magunkat. Isten Szava ezt ígéri: „Mindenki saját szőlője és fügefája alatt ül majd, és senki sem lesz, aki megrettenti őket” (Mikeás 4:4). Akkor senki miatt nem fogjuk védtelennek érezni magunkat, és senki sem fog kárt okozni nekünk. A múltban átélt legnagyobb trauma sem jut majd eszünkbe (Ézsaiás 65:17, 25). Isten és a fia, Jézus Krisztus valódi igazságosságot hoz majd el, melynek eredménye „nyugalom és biztonság [lesz] időtlen időkre” (Ézsaiás 32:17).