1–2. a) Mi volt Dávid lombsátra, és hogyan épült újjá? b) Kik szolgálnak ma együtt Jehova szolgáiként?

JAKAB tanítvány a következőt mondta egy mérföldkőnek számító megbeszélésen, melyet a vezető testület i. sz. 49-ben Jeruzsálemben tartott: „Simeon [Péter] részletezte, hogyan fordította először az Isten a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének. És ezzel egyeznek a Próféták szavai, mint ahogy meg van írva: »Ezek után visszatérek, és újjáépítem Dávid leomlott lombsátorát; újjáépítem romjait, és ismét felállítom, hogy akik megmaradnak az emberek közül, komoly igyekezettel keressék Jehovát, minden nemzetből való emberekkel együtt, azokkal, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja Jehova, aki véghezviszi ezeket, amik régtől fogva ismeretesek«” (Csel 15:13–18).

² Dávid lombsátra, vagyis királyi háza akkor omlott le, amikor Sedékiás királyt megfosztották a trónjától (Ám 9:11). Ám ennek a lombsátornak újjá kellett épülnie azáltal, hogy Dávid leszármazottja, Jézus maradandóan Királyként uralkodik (Ez 21:27; Csel 2:29–36). Ahogyan arra Jakab rámutatott ezen a történelmi jelentőségű összejövetelen, Ámósnak ez a próféciája a zsidók és a nem zsidók közül származó Királyság-örökösök begyűjtésével teljesedik. Ma a felkent keresztények maradéka és Jézus más juhainak milliói hirdetik a bibliai igazságot Jehova szolgáiként (Ján 10:16).

3–4. Hogyan tudta Jehova népe megőrizni a szellemiségét Babilonban?

³ Amikor fogságba vitték Babilonba a zsidókat, egyértelmű volt, hogy Dávid lombsátra leomlott. Hogyan tudta megőrizni a szellemiségét Isten népe a 70 évig tartó száműzetés alatt – i. e. 607-től i. e. 537-ig – annak ellenére, hogy a hamis vallás burjánzott Babilóniában? Ugyanúgy, ahogyan Jehova népeként ma tesszük ebben  a Sátán uralta világban (1Ján 5:19). A gazdag szellemi örökségünk teszi lehetővé, hogy megőrizzük a szellemiségünket.

⁴ Szellemi örökségünkhöz hozzátartozik Isten írott Szava. A babiloni száműzetésben levő zsidóknak nem volt meg a teljes Szentírás, de ismerték a mózesi törvényt, beleértve a tízparancsolatot is. Ismerték Sion énekeit, fel tudtak idézni sok példabeszédet, és tudták, hogy Jehova korábban élt szolgái milyen hősies tetteket hajtottak végre. Igen, ezek a száműzött izraeliták sírtak, amikor Sionra emlékeztek, nem feledkeztek meg Jehováról. (Olvassátok fel: Zsoltárok 137:1–6.) Ez segített nekik megőrizni a szellemiségüket még ott, Babilonban is, ahol rengeteg hamis tanítás és vallási szokás volt.

5. Milyen triádokban, vagyis háromságokban hittek az ókori babilóniaiak és egyiptomiak?

⁵ A babiloni vallás kiemelkedő jellegzetessége volt a triádok, vagyis a háromságok imádata. Az egyik babiloni triád a következő istenekből állt: Szín (holdisten), Samas (napisten) és Istár (a termékenység és a háború istennője). Az ókori Egyiptomban az istenek gyakran háromtagú családot képeztek, mely egy istenből, egy istennőből és a fiukból állt, „s így istenháromságot vagy triászt alkottak, amelyen belül az apa egyébként nem mindig volt a fő isten, hanem időnként beérte a hercegi férj szerepével, miközben a helyi fő istenség az istennő volt” (New Larousse Encyclopedia of Mythology). Az egyik egyiptomi triád Ozirisz istenből, Ízisz istennőből és a fiukból, Hóruszból állt.

6. Hogyan határoznád meg a háromság fogalmát, és miért nem hisz Jehova népe ebben?

⁶ A kereszténységnek is megvan a maga triádja: a Háromság. A papok azt mondják, hogy az Atya, a Fiú és a szent szellem egy Isten. De ez támadás Jehova szuverenitása ellen, mivel úgy tünteti fel őt, mint aki csak harmadrésze egy feltételezett istenségnek. Jehova népe mindig is védve volt ettől a vallási tévhittől, mivel egyetért a következő ihletett szavakkal: „Halld, ó, Izrael: Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova” (5Móz 6:4). Jézus idézte ezt a kijelentést. Vajon egy igaz keresztény ellentmondana Jézusnak? (Márk 12:29).

7. Miért nem lehetséges, hogy aki hisz a háromságban, megkeresztelkedjen igaz keresztényként?

⁷ A háromság tanítása ellentétben áll azzal a megbízással, melyet Jézus a követőinek adott, miszerint „[tegyenek] tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, [kereszteljék] meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében” (Máté 28:19). Ha valaki szeretne igaz keresztényként és Jehova Tanújaként megkeresztelkedni, el kell ismernie az Atya, vagyis Jehova felsőbbségét, továbbá Isten Fiának, Jézusnak az állását és hatalmát. A keresztelkedésre jelentkezőnek abban is hinnie kell, hogy a szent szellem Isten tevékeny ereje, nem pedig egy háromság része (1Móz 1:2). Ha valaki továbbra is hisz a háromságban, azt nem lehet megkeresztelni a Jehova Istennek tett érvényes önátadása jelképeként. Mennyire hálásak vagyunk, hogy a szellemi örökségünk megvéd minket attól, hogy higgyünk ebben az istengyalázó tanításban!

8. Hogyan vélekedtek a babilóniaiak az istenekről és a démonokról?

⁸ Babilóniában a vallásos gondolkodás teret adott a hamis tantételeknek, a spiritizmusnak, valamint az istenségekben és a démonokban való hitnek. Egy enciklopédia a következőket mondja: „A babiloni vallásban az isteneket fontossági sorrendben a démonok követték, akiknek hatalmukban állt, hogy az embereket sokféle fizikai betegséggel és elmebajjal sújtsák. A vallásban úgy tűnik, hogy nagy szerepet kapott a démonok elleni kétségbeesett  küzdelem, és az emberek mindenütt azért imádkoztak az istenekhez, hogy védjék meg őket ezektől a démonoktól” (The International Standard Bible Encyclopaedia).

9. a) Hogyan lett sok zsidó hamis vallásos elképzelések áldozata a babiloni száműzetés után? b) Mi véd meg bennünket annak veszélyeitől, hogy szándékosan felvegyük a kapcsolatot a démonokkal?

⁹ Sok zsidó a babiloni száműzetés után Írás-ellenes elképzelések áldozata lett. Amint a görög eszmék terjedtek, sok zsidó védtelenné vált a démoni befolyással szemben, mivel elfogadták azt a nézetet, hogy a démonok lehetnek gonoszak is, és jók is. A szellemi örökségünk megvéd bennünket annak veszélyeitől, hogy szándékosan felvegyük a kapcsolatot a démonokkal, hiszen tudjuk, hogy Isten elítélte a babiloni spiritiszta szokásokat (Ézs 47:1, 12–15). Továbbá azért is védve vagyunk, mert elvetjük a spiritizmust, ahogyan azt Jehova parancsolja nekünk. (Olvassátok fel: 5Mózes 18:10–12; Jelenések 21:8.)

10. Mit mondhatunk Nagy Babilon szokásairól és hitnézeteiről?

¹⁰ Nemcsak a babilóniaiak gyakoroltak spiritizmust, hanem azok is ezt teszik, akik Nagy Babilonhoz, a hamis vallás világbirodalmához tartoznak (Jel 18:21–24). Egy szótár megállapítja, hogy „[Nagy] Babilon többet foglal magában, mint egyetlen birodalmat vagy kultúrát. Nem annyira földrajzilag vagy időben lehet körülhatárolni, mint inkább a bálványimádás különféle, uralkodó formái által” (The Interpreter’s Dictionary of the Bible. 1. köt. 338. o.). Nagy Babilon még mindig létezik, de már nem sokáig, ugyanis át van itatva spiritizmussal, bálványimádással és más bűnökkel. (Olvassátok fel: Jelenések 18:1–5.)

11. Milyen figyelmeztetések jelentek meg a kiadványainkban a spiritizmussal kapcsolatban?

¹¹ Jehova kijelentette: „nem tűrhetem . . . a rejtelmes erők alkalmazását” (Ézs 1:13). A spiritizmus gyakorlása, melyet gyakran spiritualizmusnak neveznek, meghatározó szerepet kapott a XIX. századi gondolkodásban. Ezért a Sioni Őrtorony 1885. májusi száma ezt írta: „Nem új keletű az abba vetett hit, hogy a halottak tovább élnek egy másik szférában vagy létformában. Ez jellemző volt az ókori vallásokra, és az összes mitológia ebben gyökeredzik.” A cikk hozzátette, hogy az az Írás-ellenes elképzelés, hogy a halottak kommunikálnak az élőkkel, „hatékony eszköz a démonok kezében ahhoz, hogy a háttérből megtévesszék az embereket, úgy adva ki magukat, mint akik az emberek test nélküli szellemei. A démonok előszeretettel folyamodnak ahhoz, hogy ilyen módon elrejtsék a kilétüket, és ezáltal továbbra is sokak elméjét és életét befolyásolják.” Egy régebbi kiadványunk, a Mit mondanak az Írások a spiritizmusról? (What Say the Scriptures About Spiritism?) című füzet ehhez hasonló figyelmeztetéseket tartalmazott, akárcsak a mostanában megjelenő kiadványaink.

12. Mit mondott Salamon ihletés alatt a halottak állapotáról?

¹² „Mindazok . . . , akik megismerték az igazságot”, válaszolni tudnak erre a kérdésre (2Ján 1). Bizonyára egyetértünk Salamon következő szavaival: „jobb egy élő eb, mint egy kimúlt oroszlán. Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak”. „Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből, mert sem cselekedet, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a seolban [az emberiség közös sírjában], ahová mégy” (Préd 9:4, 5, 10).

13. Milyen hatást gyakorolt a zsidókra a görög vallás és kultúra?

¹³ A zsidók ismerték az igazságot a halottak állapotáról. De amikor Nagy Sándor hadvezérei felosztották maguk között Görögországot, megkísérelték egyesíteni Júdát Szíriával a görög vallás és kultúra által.  Ez odavezetett, hogy a zsidók elfogadták azt a két hamis tanítást, hogy az emberi lélek halhatatlan, és hogy van egy túlvilági hely, ahol gyötrik őket. Nem a görögöktől eredt az a gondolat, hogy létezik egy túlvilág tele szenvedő lelkekkel, mivel a babilóniaiak „az alvilágot . . . a borzalmak helyének [képzelték], amely igen hatalmas és ádáz istenek és démonok uralma alatt áll” (The Religion of Babylonia and Assyria). Igen, már a babilóniaiak is hittek a lélek halhatatlanságában.

14. Mit tudott Jób és Ábrahám a halottak állapotáról és a feltámadásról?

¹⁴ Noha az igazságos férfi, Jób nem rendelkezett a Szentírással, ismerte az igazságot a halottak állapotáról. Azt is felismerte, hogy Jehova szerető Isten, aki vágyakozni fog arra, hogy feltámassza őt (Jób 14:13–15). Ábrahám is hitt a feltámadásban. (Olvassátok fel: Héberek 11:17–19.) Mivel lehetetlen feltámasztani egy olyan személyt, aki nem tud meghalni, ezek az istenfélő férfiak nem hittek az emberi lélek halhatatlanságában. Isten szelleme kétségkívül segített Jóbnak és Ábrahámnak, hogy megértsék, milyen állapotban vannak a halottak, és hogy hinni tudjanak a feltámadásban. Ezek az igazságok is a szellemi örökségünk részei.

15–16. Hogyan szabadulhatunk meg a bűntől és a haláltól?

¹⁵ Hálásak vagyunk, hogy Isten azzal kapcsolatban is feltárta az igazságot, hogy miként szabadít meg bennünket az Ádámtól örökölt bűntől és haláltól (Róma 5:12). Felismerjük, hogy Jézus „[nem] azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért” (Márk 10:45). Milyen jó, hogy tudunk „a Krisztus Jézus kifizette váltság” általi szabadításról! (Róma 3:22–24).

¹⁶ Az első században mind a zsidóknak, mind a nem zsidóknak meg kellett  bánniuk a bűneiket, és hinniük kellett Jézus váltságáldozatában. Máskülönben nem nyerhettek megbocsátást. Napjainkban ugyanez a helyzet (Ján 3:16, 36). Ha valaki ragaszkodik a hamis tanításokhoz, mint amilyen a háromság és a lélek halhatatlansága, akkor nem fordíthatja javára a váltságot. Mi viszont igen, mivel ismerjük az Isten szeretett Fiáról szóló igazságot, aki által van „a mi váltság általi szabadításunk, bűneink megbocsátása” (Kol 1:13, 14).

17–18. Hol találhatunk hasznos felvilágosítást a történelmünkről, és hogyan tudunk hasznot meríteni belőle?

¹⁷ A szellemi örökségünk még sokkal több mindent foglal magában: további igaz tanításokat, melyekben hiszünk, az Isten szolgáiként átélt tapasztalatainkat, valamint a szellemi és fizikai áldásokat, melyeket élvezünk. Az Évkönyveink évtizedek óta felvillanyozó beszámolókat közölnek a tevékenységünkről a föld legkülönbözőbb helyeiről. Vannak kiadványaink, melyek részletesen bemutatják a történelmünket, például a Hittel cselekszenek DVD 1. és 2. része, illetve a Jehova Tanúi – Isten Királyságának hirdetői című könyv. A folyóiratainkban pedig gyakran olvashatunk szívmelengető személyes beszámolókat szeretett hittársainkról.

¹⁸ Jehova szervezete történelmének megvizsgálása hasznos számunkra, ahogyan Izrael népének is hasznos volt az azon való elmélkedés, hogy hogyan szabadította meg őket Isten az egyiptomi rabszolgaságból (2Móz 12:26, 27). Mózes idős korában tanúsítani tudta, hogy Isten milyen csodálatos tetteket hajtott végre, és a következőképpen ösztönözte az izraelitákat: „Emlékezz a régi időkre, gondoljatok vissza a nemzedékről nemzedékre eltelt évekre; kérdezd meg apád, ő megmondja neked; véneidet, és elbeszélik neked” (5Móz 32:7). Jehova népeként és legelőjének nyájaként mindannyian örömmel hirdetjük dicséretét és beszélünk hatalmas tetteiről (Zsolt 79:13). Jól tesszük hát, ha megvizsgáljuk a történelmünket, levonjuk a tanulságokat, és ennek megfelelően tervezzük a jövőnket.

19. Minthogy szellemi világosságnak örvendünk, mit kell tennünk?

¹⁹ Hálásak vagyunk, hogy mi nem a sötétségben botorkálunk, hanem az Istentől jövő szellemi világosságnak örvendünk (Péld 4:18, 19). Ezért tanulmányozzuk szorgalmasan Isten Szavát, és osszuk meg buzgón az igazságot másokkal! Úgy érzünk, ahogyan a zsoltáríró, aki a következő szavakkal dicsérte a Szuverén Urat, Jehovát: „Igazságosságodról beszélek, egyedül a tiédről. Ó, Isten, ifjúságom óta te tanítasz engem, most is hirdetem csodálatos tetteidet. Öregségemig, őszkoromig se hagyj el, ó, Isten, míg csak hirdethetem karodat a jövő nemzedéknek, minden eljövendőnek a te hatalmadat” (Zsolt 71:16–18).

20. Milyen vitakérdések vannak, és milyen érzéseket váltanak ki belőled?

²⁰ Mint Jehova önátadott népe tisztában vagyunk a vitakérdésekkel, melyek az ő szuverenitásával és az emberek feddhetetlenségével kapcsolatosak, és összefüggnek egymással. Ezért hirdetjük azt a tagadhatatlan igazságot, hogy Jehova a világmindenség szuverén ura, aki méltó a teljes szívű odaadásunkra (Jel 4:11). Az ő szellemének támogatásával jó hírt hirdetünk a szelídeknek, bekötözzük a megtört szívűeket, és megvigasztaljuk azokat, akik bánkódnak (Ézs 61:1, 2). Bár Sátán megpróbálja Isten népét és az egész emberiséget az uralma alá hajtani, az erőfeszítései kudarcot vallanak, mert mi nagyra becsüljük a szellemi örökségünket, és elhatároztuk, hogy megőrizzük az Isten iránti feddhetetlenségünket, és magasztaljuk a Szuverén Urat, Jehovát, most és egy örökkévalóságon át. (Olvassátok fel: Zsoltárok 26:11; 86:12.)