A Keresztény Görög Iratok többször is utal római századosokra. Ilyen rangban állt az a katonatiszt, aki jelen volt Jézus kivégzésénél, valamint Kornéliusz, az első nem zsidó származású keresztény. A Pál apostol megkorbácsolását felügyelő tiszt és Júliusz, aki elkísérte Pált Rómába, szintén százados volt (Márk 15:39; Cselekedetek 10:1; 22:25; 27:1, Károli-fordítás).

A százados általában egy 50-100 gyalogosból álló század élén állt. A feladatai közé tartozott, hogy képezze és fegyelmezze az embereit, ellenőrizze a ruhájukat és a felszerelésüket, valamint csatarendbe állítsa őket.

Egy közkatona legfeljebb századosi rangig juthatott el. A századosok hivatásos katonák voltak, és jó vezetőknek kellett lenniük. Rajtuk múlt a római hadigépezet fegyelmezettsége és hatékonysága. Egy forrás szerint a századosok „gyakran a sereg legtapasztaltabb és legtájékozottabb tagjai voltak”.

A mai üvegtükröktől eltérően a bibliai időkben a tükrök általában alaposan kifényesített fémből készültek, leginkább bronzból, de lehettek rézből, ezüstből, aranyból vagy a két utóbbi ötvözetéből, elektrumból is. A Bibliában először a hajlék építése kapcsán említik a tükröket. Ez volt Izrael első imádati központja. A hajlékhoz egy rézmedencét és hozzá egy állványt készítettek a nők tükreiből, melyeket erre a célra adományoztak (2Mózes 38:8). A tükröket feltehetően beolvasztották.

Az Izraelben és környékén végzett ásatások során előkerült tükrök mellett rendszerint ékszereket és más női díszeket is találtak. A tükrök többsége kör alakú volt, és fa-, fém- vagy elefántcsont nyele volt, mely gyakran egy női alakra hasonlított. A tükör csiszolatlan felét nem díszítették.

Az ókorban a tükrök nem mutattak olyan tiszta képet, mint a mai üvegtükrök. Ezért mondhatta Pál apostol a következőket: „homályos körvonalakban látunk egy fémtükör által” (1Korintusz 13:12).